A népmesék alkalmat és lehetőséget teremtenek az elcsendesedésre, a megpihenésre, az önmagunkba való visszatalálásra, belső erőforrásaink mozgósítására, belső egyensúlyunk megtalálásra. Ezek a történetek abban segítenek, hogy a legmegfelelőbb módon tudjunk kapcsolódni önmagunkhoz és a körülöttünk lévő világhoz nehéz helyzetekben is. E történetek a remény forrásai is, hiszen valójában azoknak a mély emberi tapasztalatoknak képekben letisztult megfogalmazásai, ahogyan az időben előttünk járók átélték és megélték nehéz élethelyzeteiket, és megtapasztalták azok elmúltát is.

A mesék élőszavas mesemondásban hangoznak el, úgy, ahogyan egy valós meseterápiás foglalkozáson is el szoktak hangozni. Ez a fajta mesemondás a belső képalkotás, a tapintás, a hangok, az illatok, a színek belső megtapasztalásán keresztül ahhoz segíti a hallgatót, hogy a legnagyobb szabadsággal és mélységben tudjon kapcsolódni a történethez.